Bejelentkezés

Keresés



Gyorsmenü:
Hírek
Koncertek
Zenekar
Történet
Lemezek
Tagok
Média
Fotó
Sajtó
Videó
Közösség
Vendégkönyv
Kérdések
Fórum
Mühely
Kapcsolat

Flash mentes verzió



« vissza

KISPÁLraMIX "Külső fülként idehallgasson"

2000-05-02

Nemrégiben esett meg egy szerencsés baleset a Kispál s a Borz tradicionális zenekar és néhány hangbuherátor fiatal összetalálkozásakor, melynek következtében lett nekünk egy magyar viszonylatban ritka (jó) remixalbum. E találkozás két résztvevőjével ültünk le a Kispál patacsi próbapadlásán: Lovasi András tradicionális zenésszel és Márton Zoltán (Maci a The Casio Samplesből) - bajszos - hangbuherátorral.
- Az obligát kérdés: honnan a KISPÁLraMIX ötlet?

- LA: Jó másfél éve találta ki az Erdélyi Péter. Mikor először beszélt erről, akkor mondtuk, hogy jó, de hozzon anyagokat: mert hogy én nem nagyon ismerem ezt a műfajt, de azt gondoltam, hogy teljesen rossz azért ne legyen, ilyen house-os, diszkós fityfene, kommercionális valami. Aztán mutatott a Péter olyan dolgokat, amiket ő csinált, meg mondta, hogy garantálja, hogy nem lesz rajta olyan, ami osztályidegen nekünk, és akkor mi rábólintottunk.

- Te nem is ismered az előadókat?

- LA: A mai napig csak a negyedét ismerem. Névről ismertem egy csomót, de a munkásságukat, kimerítően, mint egy partianimál, úgy nem.

- A számok kiválasztásába sem volt semmi beleszólásotok?

- LA: Erdélyi másolt anyagokat a dídzséknek, és ők választottak dalt. Ezután kiírta, hogy milyen sávokra van szükségük. Ami megvolt eredetiben, azt nyilván megkapták, egy csomót viszont újra fel kellett vennünk, gitárt, éneket. Maciékhoz például átugrottam, a konyhában vettük föl az éneket. Gyakorlatilag az újrahangszerelt számra énekeltem rá.

- Maci, hogy jött az, hogy ti maszterelitek a lemezt?

- M: A Kecske ott volt a Lovasiék szilveszteri koncertjén, akkor beszéltek először. Aztán összeismerkedtünk az Erdélyivel, Kecske meg feldobta az ötletet, hogy itt ez az anyag, jó lenne, ha olyasvalaki csinálná, aki ért is hozzá. Mondjuk mi. Erdélyi kurvára örült ennek, mert ez volt az a pont a technikai lépcsőn, amitől rettegett - hogy hiába hoznak az emberek jó húzós dubos, drum and bass-es dolgokat, bajszos hangmérnökök elcseszik az egészet. Hallotta a Kényszer, érdek-verziónkat, és azt mondta, hogy ha a többi is így fog szólni, mint ez, akkor nincsen baj.

- A budapesti KISPÁLraMIX- bevezető rendezvény mintha nem úgy sült volna el, ahogy kellet volna neki.

- LA: Egyszerűen szervezési probléma volt. A koncert egy promóciós fellépés volt a részünkről, támogattuk a lemezt és a Magyar Narancsot. A Magyar Narancsé volt a bevétel és ők megtettek mindent, hogy ez a bevétel minél nagyobb legyen: picit csúsztatták azt az információt, hogy számíthatnak valóban az emberek, és egy picit több embert engedtek be, mint amennyi egészséges lett volna egy ülős koncerten. Ezért aztán aki ülni akart, az nem tudott ülni, aki táncolni akart, a nem tudott táncolni, így aztán meglehetősen sokan felháborodottan mentek el. Így alakulhatott ki az a faramuci helyzet, hogy a lemez bemutatása, ami nyilván egy party lett volna, meglehetősen balul ütött ki: a Neón még volt 3-400 ember, aztán gyakorlatilag senki. Éppen a kontraszt lett volna a lényeg. Mi játszottunk volna egy viszonylag rövid műsort, üldögélve, halkan, aztán meg parti, ereszd el a hajamat. Ház ez nem jött össze.

- Részetekről milyen jellegű megmozdulás ez a remixalbum?

- LA: nyilván nem arról van szó, hogy mi itt iszonyú pénzekhez jussunk. Ez egy kísérlet, amihez partnerek voltunk egyrészt mi, másrészt pedig a kiadó és az előadók, kik dolgoztak ezen a lemezen. Különben meg úgyis szoktak minket baszogatni, hogy nem támogatjuk a tehetségeket - hát most megtettük. Amúgy is azt hiszem, hogy az igazán izgalmas dolgok itt vannak valahol, vagy itt lesznek; nem biztos, hogy ez most egy baromi érdekes lemez, lehet, hogy ez csak egy jó ugródeszka, de majd meglátjuk.

- Maci, nektek mennyire jött ez be? Ez most egy út lehet, vagy egy lépcső?

- M: Mi elhatároztuk, hogy nagyon sok remixet fogunk készíteni, itthon és külföldön is. A remix ugyanis egy nagyon jó út arra, hogy az embert megismerjék, csak itt egy kicsit nehéz, mert nálunk még jó páran kurválkodásnak tekintik. Ezért kell ezt úgy csinálni, hogy az ember saját eredetiségét is belevigye, de meg tudja őrizni az eredeti dal eredetiségét is.

- La: Magyarországon elég furcsa a szemlélet: azt elfogadják az emberek, hogy a sláger-popzenében egy az egybe hallanak nyugati mintákat. Tíz éve milyen ciki lett volna valamelyik fiúzenekart utánzó magyar változat, most meg senkinek fel sem tűnik. A remixben viszont tényleg működik a zanzásítás, az idézgetés, a műfajok folyamatos összemosása, tehát egyfajta posztmodernség. A magyar popzene most arról szól, hogy a progresszívebb része a frissebb nyugati hangzásokat próbálja importálni, a kommerszebb része meg egy az egybe átvétele a bevált sémáknak. És csak egy nagyon kis része szól arról, amiről régen ez a műfaj szólt, hogy saját dolgokat kitalálni, saját utat járni, mondanivalót adni. Én azt gondolom, hogy a Kispál valamilyen szinten ilyen. Nyilván erre érzékenyek azok, akik nem csak divatból járnak Kispálra, legalábbis remélem. A remixlemez viszont nem ilyen, mert eleve nem erről van szó. De ha elfogadjuk, hogy ez egy remixlemez, ahol más a cél, akkor azt gondolom, hogy ez egy jó album.

- Ákos említette egy régi Wanted-interjúban, hogy a Kispállal igazából csak az a baj, hogy úgy szól, mint a lavórbavizelés.

- LA: Tényleg van egy-két olyan lemezünk, ami kifejezetten rosszul szól, amit sokkal jobban meg tudtunk volna csinálni már akkor is, ha valaki olyan van a közelünkben, aki picit is ért ehhez. Megmondom őszintén, engem nem nagyon érdekelt ez akkor, most már azért jobban érdekel.

- M: Magyarországon az a baj, hogy az a fogalom, hogy recording producer, felvételvezető, egyszerűen nem létezik. Nincs egy ember, aki a hátát tartja ,aki azt mondja, hogy ez a szám így és így szól jól, tudom, mert értek hozzá, és ha mégsem így fog szólni, akkor azért én vagyok a felelős.

- LA: Az nagyon fontos, hogy valaki, aki hasonló gondolkodású, külső fülként idehallgasson. Nyugaton ez úgy megy, hogy a kiadó és a zenekar az adott anyag ismeretében keresik meg közösen a producert, aki az adott műfajban otthon van. Az utolsó öt-hat év popzenéje nem szól másról, mint hangszerelésről. Nem születtek kiemelkedő irányzatok. Az ízek, a módok, a hangok - ezek határozzák meg, hogy a megszülető anyag ultrakommersz lesz, vagy pedig találsz benne zenészfüllel vagy az igényesebb hallgatóéval olyasmit, amire azt mondod, hogy na, ez valami. A Madonna például semmivel nem lett jobb énekesnő - bár nyilván jobb lett, ahogy öregszik - , mint a nyolcvanas években, mégis ezek az utolsó lemezei hallgathatóak, ellentétben a nyolcvanas évek Madonna-felvételeivel.

- Idehaza kire jut, jut-e egyáltalán valakire ez a fül-szerep?

- LA: Magyarországon az működik, hogy keresel egy stúdiót, ahol van egy már eleve belőtt hang, ami meghatározza, hogy mit tud a stúdió. Ha ezt sikerül ráhúzni a zenekarra, akkor lesz egy közepes, viszonylag egészséges megszólalás. Ha nem, akkor cső, kút. (Itt van pl. a Tankcsapda: ők minden lemezüknél stúdiót váltanak, talán a negyedik lemezük az, amelyik valahogy szól.) És ez valószínűleg így is marad addig, amíg ez a mai nemzedék, aki remixeket csinál meg beleássa magát ebbe a tudománya, nem kerül olyan pozícióba, hogy producernek kérik fel lemezekhez.

- M: A remixkészítés és a felvételi producerek ügye Magyarországon baromira összekapcsolódik. Vannak ugye ezek a remixkészítő, pc-, sampler- és szintetizátor-buzeráncs csókák, akik pontosan alkalmasak lennének arra, hogy később recording producerként működjenek. Ők ugyanis nem annyira a zenével foglalkoznak, hanem inkább hangbuzeránsok.

Szerző: Pécsi Campus - FZA & bB