aba kispál 2005

elején csak annyit, hogy én életem (mongyuk nem sok, de hát ez van) legjobb koncertjeként tartom (egyenlőre) számon, így ne is számítsatok objektív megközelítésre. szóval hogy: kis hely, sok ember. hosszas beállás, elkezdődik, épp kezdenénk bemelegedni,mire (szerencsére majdnem egy számvégnél) a maradék egy fázis is elmegy. összenézünk: győr hangulat. állítólag unplugged autóm és én. én nem hallottam belőle semmit. de biztos jó lehetett. kis mike úsztatás. kis türelemmel aztán vissajön a fázis. aztán (számomra) tokéletes hangulat, néha találkozok egy kétméteres emberrel, aki aprítja a népet, de hát nem lehet minden tökéletes. aztán megy a dalfolyam (nem sorrendben, csak.) az a szép, az a szép, megint győr hangulat. wc-n sírni kedvenc. eperleves. a vége felé a maga teljes durvaságában, jazzas improviziatásában (továbbra sincs ilyen szó) lekvár. és a legvégén, "csak pakoljatok alatta" jelszóval következő buszon. és vége, kis szünet, és puf, de az már más...