Bejelentkezés

Keresés



Gyorsmenü:
Hírek
Koncertek
Zenekar
Történet
Lemezek
Tagok
Média
Fotó
Sajtó
Videó
Közösség
Vendégkönyv
Kérdések
Fórum
Mühely
Kapcsolat

Flash mentes verzió



« vissza
Szerző Beszámoló

Képzeletünkben él csupán (de ott fergetegesen jó koncert volt). Helyette megtudhattuk, hogy Isten nem dohányzik, és hogyan kell sátrat verni, hogy ne ázzon be, de legalábbis azt, hogy ahogy mi csináltuk, úgy nem jó...

A pompásremek kispálkoncert napján már hajnali fél 9-kor kiver minket a nap a sátorból.

Nem hagyjuk magunkat elkedvetleníteni: isszuk a kávét és az energiaitalt a köröstarcsai non-stopban, zuhanyzunk hetvenért (pisilünk harmincért), és a legnagyobb délutáni hőségben átverjük a sátrat a reggel napvédett túloldalra, hiszen ki kell majd pihenni rendesen a koncertet...

Egyre szaporodnak a sátrak körülöttünk, legnépszerűbb a Tesco-gazdaságos kék-sárga sátor, de vannak ezeréves sok fesztivált megért darabok is. Hátunk mögött bakancsos rockersrácok pihengetnek (esküdni mernék, hogy a kispálkoncertre készülődnek ezzel a nemes tettel, hogy egy-két órára felhagynak a sörözéssel), előttünk viszont egy kocsival érkező tünci-csapat táborozik, 3 tekercs rózsaszín wc-papírral, kinyitható kempingszékekkel, bájos kis rövidnacikkal. A fiúk sátrat vernek, a lányok bográcsban főznek, neszeneked fesztiválfíling.

Na de fő a sokszínűség, ebben megnyugodva rápihenünk a koncertre. Nyolctól viszont már pizzaszelet, sör, hangulat, A kilencórás együttes (vagy a tízórás) remek számokat játszik, már ugrálunk...

És akkor már nagyon várjuk a kispált, mint a habot a tortán, hogy együtt kiabáljuk a számokat és még nagyobbakat ugráljunk, a koncert után a táborban meg hozzácsapódjunk egy tűz körül gitározó csoporthoz, és levezetésképpen velük is kispál számokat énekeljünk.

Tíz óra tizenöt. Már csak háromnegyed óra... De hopp, egy esőcsepp...
Meg még egy, meg még egy. Meg sok egyszerre. Elszáll a színpad körüli ponyva, meg borulnak a sörkimérő sátrak.

Vissza a táborba, az eső csak esik, a szél csak fúj, a sátor lassan de végül nagyon beázik, rájövünk, hogy az esővédő ponyvát bizony jól ki kell feszíteni még a legnagyobb melegben is, mert így hogy összeér az alatta lévő réteggel, nem annyira hatékony. Végül hátrahagyva az ázott cuccokat a meghallgat-lak sátorba megyünk. Hirtelen nagyon népszerű lett ez a gyülekezeti sátor, ahol napközben alig néhányan voltak kiváncsiak Isten üzenetére, de most vagy 40 ember üldögél ott a sártenger közepén, a száraz menedékhelyen. Sörözni még csak lehet, de cigizni azt nem. Jókislányok lévén, vitatkozás nélkül kiállunk a bejárathoz, ha füstölögni támad kedvünk pókerezés közben, de valaki rákérdezhetett, hogy miért is nem lehet, mert kifelé caplatva imígyen dohog félhangosan és némi méltatlankodással a hangjában: - Isten nem dohányzik...

Most, hogy ezt is megtudtuk, és éjfélre az eső is eláll, feldagonyázunk a kocsmához, mert jól tudjuk, hogy:
"És egy pár üveg sörtől
Majd mindenki elfelejti
Hogy az lett amit így
Pont nem akart itt senki.