a csöndesülősök elmesélhetetlen non plus ultrája

nehéz szavakba önteni egy ilyen csöndesülős kispálkoncert lényegét, de azért megpróbálom. ilyenkor nem a slágerek refrénjére való zúzás jelenti a tetőpontot, hanem az egész két - két és fél órás előadás egy egyre fokozódó belső extázis, mikor mindenki, mint egy nagy család egy kedélyes délután összeül felidézni a szívnek kedves közös momentumokat, összerezdüléseket, kitörölhetetlen nyomokat a lélekben, s olybá tűnik, a zenekar nem a közönség előtt hanem nemes egyszerűen a közönségben muzsikál immáron nyolc főre kiegészülve, megmutatvám immáron színét-javát a már tucatszor újragondolt és elpróbált régesrégi, már-már klasszikus számoknak, néhol népies, máshol sanzonos, amott klubest, imitt romantikus, emerre autentikus jelleggel eljátszott daloknak, számoknak, muzsikáknak, másként szólva az egész olyasmi, mint amikor egy alapból is helyes csaj végre elkezd odafigyelni magára, s nem csak a hétköznapok szürke egyhangúságában adja magát, hanem végre kisimítja ruháján a ráncokat, lelkecskéjét is ünneplőbe öltözteti, felveszi a mosolygós kedvét, s már nemcsak sejti, de tudja is hogy igazi nő, s az ember letaglózva ül csodálva a megismételhetetlent, ami csak ott és akkor átélhető, mert nincs műszer mellyel mindez jól megmutatható, s hiába próbálom így utólag lágy őszi tájból s sok kedves nőből próbálom összeállítani, nem, nem, nem lehet, bármennyire is tűnik a végletekig póriasnak a dalok közötti, zöldfikuszról és poreszcsatornákról való összekötő elmélkedés, mindez része annak a nyugalmas, varázslatos, családias hangulatnak, amikor első jelre kínálják be andreas lovasit borral, zspvel, minden földi jóval az első sorban ülő szerencsések, vagy amikor mintegy népi morajként felsajduló tingli tanglit végül az egész ház együtt kántálja mintegy mágikus rítusként, együtt zengve sok sok ismeretlen ismerőssel, akikkel hiába tapsolván vissza, tudva hogy egyszer véget ér a varázs, próbáljuk nyújtani a percet, a pillanatot, csak egy kicsit hadd, s aztán nézünk körül sötétbe, hiába, vége, s egy kitörölhetetlen, rejtélyes somolygással s pár pillanatig a mélység felett lebegve, távozunk a tett helyszínéről...