Mért érdemes, mert nagyon jó (mármint egy Kispál koncert!)

Vacilláltam írjak-e, de szerintem rájöttetek, hogyan döntöttem.
Én a Quimby és Kispál koncertről fogok nektek beszámolni, ami így két szóval mondva (és egy felkiáltójellel) KIRÁLY VOLT! Ezt fogom boncolgatni, elemezni nektek a saját szemszögemből.
Eredetileg a Quimby koncert elején is részt akartunk venni, viszont a budapesti közlekedésnek köszönhetően (nem reklámozom, hogy itt a BKV-ról van szó) lemaradtunk a kezdésről. Nem baj, mi mindent kibírunk és végül is kikötöttünk a híres V. kerületi Szabadság téren, a TV Székház melletti nagy, zöld placcon. Hát voltak már egy páran és sütött is a nap, ami kedvező volt a közönség, és persze az együttesek számára is. Megálltunk a tömeg szélén, hátrébb teljesen hippi érzés folyt, ami nekem nagyon tetszett, olyan Szigetes hatást keltett bennem. Azon mosolyogtam, míg pörögtek a színpadon, egy-két családos emberke csak haza akart menni a nehéz munka után, most ezt csak 10 perc alatt tudta megtenni, amit egyébként egyetlen perc alatt. Sőt szembe kellett neki nézni a sok fiatallal, akik nagy borosüveggel hadonásztak a szeme előtt és nagyon akartak neki mondani valamit, persze nem értette. Talán azt, hogy menj már arrébb nem akarok rád színezni!
Líviusz aranyos monológjaiba néha, befigyelt egy felmosóbotból barkácsolt zászlórúd, amit egy nagy bajszos magyar tartott, mint egy petrencerudat, szerintem, azt hitte, valami tüntetés, de legalább élvezte. Tán ezért volt olyan üres a Kossuth tér.
Ezeken gondolkodva besodródtam a mélyébe, a hangfal mellé a Fekete Lamour közben. Utána végig onnan figyeltem az eseményeket és a végén nagyon belehúzott a banda és már féltettem ezeket a hangot kibocsátó eszközöket. A basszusnál még sose szédültem meg sose (pedig egy kortyot se ittam). Ilyenben még nem volt tapasztalatom és nem tudtam eldönteni, hogy ez most nekem kellemetlen érzés vagy talán nem. Végülis a Quimby kihozta a maximumot magából és nagyon jól zárult a fellépésük. Ami nem vígasztalt, az a felettem gomolygó felhő tömeg volt és a néhol aláhulló esőcseppek. Ekkor még nem esett, de nagyon úgy nézett ki, hogy fog, és még el se kezdődött a Kispál.
Majd eljött a várva várt pillanat és elkezdett játszani a Kispál. A tejjel kiflivel indítottak. Mindenki felállt a játszótér padjairól és elindultak befelé, a sűrűjébe. Lovasi az elején közölte, hogy két választás van; vagy rosszul játszanak és akkor esni fog az eső, vagy nagyon jól és akkor megmarad a jobbik állapot. Hát mi sem kellett a harmadik-negyedik szám közben elkezdett esni, pedig minden nagyon jó volt. Nem is kellett más, Lovi beszólt, hogy nagyon néznek ott fent minket, mert a kis baki és már esik is. Persze, hogy kivágta magát, mert a Dió rontott. Szerinte. Ezt persze senkise tudja alátámasztani. De úgy nézett ki, hogy "összekapták magukat", mert elállt az eső. Viszont szerintem senkit nem zavart ez a kis közönségzavarás, mert ahhoz túl jó volt a hangulat.
Minden jól alakult és sokan sajnálattal hallották, hogy Köszönjük szépen, lassan véget ér ez a koncert is. Olyan hamar eltelt ez a szép idő. De azért még mosolyt tudott az arcomra csalni egy Menson-os pólós karakter. Kicsit eltér a stílus, de szabadság és béke, a jó zene hódított, hódít és hódítani fog. Végére csak azt tudom mondani, hogy ahogy Lovasi mondta anno: "Engedi, nagyon engedi... Metálisten!"
Hát tetszett neki, és persze nekünk is.

Ezeket a számokat játszották a srácok (persze ezek, amikre emlékszem):
Tejjel kifli
Van-e nálatok alkohol?
Jönni fog egy lovas
Nem fáj
Bársonyfüggöny
0 óra 2 perc
Szőkített nő
Zsákmány állat
(volt egy szám ami új, nem tudom a címét, de valami olyan volt benne hogy körbezárt Kossuth tér)
Ha az életben
Az utolsó aktus a földön
Megállt a nyelve a számban
Csiga
Ippon Lite
Még egyszer
(volt egy szám, ami új volt számomra, nem tudom a címét, de valami olyan volt benne hogy körbezárt Kossuth tér)

A ráadásban:
Kicsi csillag
Jelvény nélkül
Előre Illéri, és kicsit bele volt építve a "Jutka" szövege is.
Emese