| Szerző | Beszámoló |
Szolnok - 2004.04.24.A szombati borús idő ellenpontjaként egy nagyon jó hangulatú koncertnek lehettünk szem és fültanúi a szolnoki vasutas művházban. A Puzzle-t is sokadszor sikerült végignéznem, szerintem csak az Liam Gallagher-szerű énekkel van gond, amúgy jó kis csapat. Rövid átszerelés után Az utolsó aktussal kezdődött a koncert. A hangzás kifelé nagyon jó volt. A zenekarnak már nem volt ilyen szerencséje, Lovasi állítólag nem sokat hallott a basszusgitárjából. Rögtön a második "dal" Lovasi önvallomása volt mintegy 40 mp-ben arről hogy egész életében szemüveges volt és senki nem akarta orálisan kielégíteni. Slágerparádé következett régi és újabb dalok egyaránt, majd két régen hallott nóta, a Pistike és a Homlokom hozzád nyomom. A srácok valószínűleg már készülnek a következő Antológia koncertre. Számomra kissé unalmasnak tűnt a Jutka 8(!) perces megaverziója, talán pihenésképp játszották Bandiék. A rendes program a Keringővel ért véget, majd ráadásban Lecsó dala a krisnás lányról, egyetlen feldolgozásként a Kicsit szomorkás, vége pedig a Tingli-tangli lett a Mellékdallal megspékelve aminek a végén Dió hagyta gerjedni a cuccot, és ha Répa nem húzza le a hangerőt, mindenki megsüketült volna 2 percen belül. Ekkor már CD-ről ment a színpad lebontásához szóló háttérzene, de a közönség nagy része vissza-vissza kántálása arra késztette a zenekart hogy elnyomják a Hang és fény zongorás verzióját, ami eredetileg Gyónásként indult ugyan, de a tömeg nyomására DIó átváltott Hang és fénybe. Ínyenceknek itt a sorrend: |
|