a38.márc.11.

háát..hu..elöször is az egész napunk nagyon furcsa volt,mert kb.mintha egy film lett volna az a nap csak a cimboráim+én lennénk a főszereplői,ráadásúl igazi filmbeli jelenetekkel...mikor 3an lelkiztünk,mikor az a manus a metrón elmesélte az életét,mikor a villamoson ültünk,mikor ilyen pincehelyiség szerű helyen játszottak jó kis zenekarok,aztán beragadtunk a liftbe egy rekesz sőrrel+pár emberkével +a többi...aztán döcögünk haza a villamoson és megpillantjuk a hajót a cimbivel,és gondoljuk,hogy basszus kb. most kezdődik el és,hogy a drága osztálytársaink,most lent táncikálnak a zsákmány állatra..és akkor lőn az a gondolat hívjuk ki őket,h. mégis milyen..és háát kijönnek és egy éva nevű csoda lévén bejutunk és megy az előre iléri...ami nekem ilyen:húúúú!és kb. a koncert végén sem hittem el,még,h. itt vagyok..pedig bizony ott voltam..éskb.fél éve az első koncert amin hihetetlenűl boldog voltam,és nem nyomasztottak a lelki bajaim..és már olyan dolgoknak is tudtam örülni amin normális ember kiakadna..arról már nem is beszélek,mikor a drága dobos rá ütött arra a cintányér szerű dologra ami a dob része,csak hihetetlen nyomorékságomban nemtudom a nevét..olyan volt mintha megállna az idő és lassabban múlna minden,és ilyet most éreztem elösszőr és nagyon jó volt,pedig el se akartam menni,mert,h.voltam az előzőn is bár azt végig bőgtem,mert hülye vagyok,de ez a lehető legjobb volt....nekem..