A38 III/II.

Kérdezte mellettem a kiscsaj, hogy ez hányadik Kispál koncertem, mondom kb. 100-ik, de nem számolom egy ideje, miért, a tied hányadik? Kérdezem. - Negyedik?, vagy harmadik? Mondta. - Egy ideje nem számolom... Jót buliztunk mi így együtt. Első sor. Prés és lemezminőség. Végre a Dió visszaült a "helyére". Nem tudom, hogy kérte e, vagy így telepítették, de rosszabb, ha külön van.
Mi is vagyunk hárman, átlagéletkorunk 30. De mit tegyen az ember, ha már megszokta... mindig ott vagyunk. Jó a buli. Előtte néhány napja már beszéltük, hogy vajon a verssel kezdődik e majd a koncert. Csalódni nem tudunk. A verssel kezdődött. Már megérte. Ha lesz nyár volt, s blúzát a szél, akkor meg full extra minden.
A disznók tánca még ennyire nem volt eltévesztve sohasem, legalábbis úgy emlékszem, a Dal teázáshoz versszakai kivételesen viszont nem lettek felcserélve, és ennek is nagyon örültünk. A Gyónás eredeti verziójú hangulata nagyon meghatározóra sikerült, így a kilencvenes évek végén hallhattuk utoljára még Vittayval. Apropó Vittay. Hiányzott. Persze lehet, hogy ott volt, nem láttam. Kár, hogy nem vállalta a fellépést, vagy kár, hogy nem kérték fel.
A 0 óra 2 perc új basszus szólama talán nem üt annyira, mint a másik. A Bálnák album amúgy meg úgy jó, ahogy van, ezért a koncert is jó.
A hangulatról eszembe jutott a régi Banán klub-beli, és a felejthetetlen Almássy téri koncertek. Nem mintha azóta nem lennének ugyanoja jók. Csak a helyszín más.
A következőn is ott leszünk.