Sajna lemaradtam a Kispál dobos bemutaójáról, de ami utánna volt, az teljesen felborította a lelkem. Már régóta vártam hogy Szegeden legyenek és megérte.

Első sorokban voltam zsákmány állatot végéig, mikor egy kis pihenőt engedtem magamnak, de nem lehetett több egy számnál, hiszen, újabb és újabb kedvencek jöttek. Nem lehetett leállni, és főleg amikor néztem hogy is játszanak a fiúk, hát az új erőt adott. Öröm volt nézni ahogy Lovasi énekel/fütyürész és beleéli magát. Ráadásul egyik kedvencem a Tingli tangli-t is végre játszották, már nem is tudom mikor hallottam tőlük utoljára. Az új élményt pedig az nyújtotta, mikor a Lekvárt (remélem jól emlékszem) kezdték játszani és az egész tömeget szépen felpörgeték, de hihetetlenül. Ezt mint külső szemlélő tudtam már figyelni - újabb lélegzetvételnyi időt engedve magamnak - és ismét boldogság töltötte el szívemet, IGEN ŐK TUDNAK VALAMIT!

Csak annyit tudok, mondani, hogy örülök, hogy ismerem és szeretem a zenéjüket!

KÖSZI FIÚK!